Karácsonyi emlék

Karácsony előtt néhány nappal, már karácsonyi lázban égtem. A szobámat feldíszítettem. Fehér hópihék lógtak a plafonról, zöld karácsonyfadíszek az ablakról. Egyszer csak benyitott a szobámba Áron, a testvérem:
- Enci! Segíts, nem tudom, mit adjak anyunak és apunak! - mondta szomorúan.
- Szerintem rajzolj valamit! Abban igazán tehetséges vagy.
- Köszi, Enci! Sokat segítettél - válaszolta boldogan.
Mikor Áron kilépett a szobámból, hatalmasat sikított. Gyorsan odafutottunk anyuval és apuval. Mikor megláttuk mi történt, nem akartunk hinni a szemünknek. Gyuszi, a kutyánk szétrágta Áron rajzfelszerelését. Áron sírva a szobájába rohant, anyu pedig utána ment.
Áron egy-két óra után már a nappaliban tévézett velem. Anyu és apu kint beszélgettek a konyhában.
- Figyelj! Ez nem mehet így tovább! Gyuszi széttépte Áron rajzlapjait, nem két forint volt, és legközelebb mit fog széttépni?- kérdezte anyu.
- De neked is meg kell értened, hogy Áron nem hagyhatja szét a holmiját az egész lakásban.- Jó, erre majd később vissza térünk! -zárta le a vitát anya.

Másnap az iskolából hazajövet nem találtuk Gyuszit. Áronnal nagyon megijedtünk, hogy biztos elszökött vagy valaki elrabolhatta. Áronnal idegesen léptünk be a házba, és anyut kérdezgettük róla.
- Anya, hol van Gyuszi? Ugye nem történt vele semmi rossz? Jaj, annyira félek, hogy valami baja esett -mondta Áron ijedten.
- Nyugodj meg Áron! Gyuszi jól van, semmi baja nincs. Reggel Anna néni elvitte vidékre, hogy kicsit megjavuljon.
- Ki az az Anna néni?- kérdezte Áron.
- Anna néni egy rokonunk, aki vidéken lakik a férjével Pista bácsival -válaszoltam anyut megelőzve.
- És mikor jön haza? - kérdezte Áron ijedten.
- Nem tudom - mondta anya, és kisétált a konyhából.
Másnap már mindenkinek a szomorúsága érezhető volt Gyuszi miatt. Hiányoztak a nagy séták délutánonként, a nagy játékok az udvaron, hiányzott Gyuszi. Vacsora közben Áron megkérdezte anyut és aput, hogy  felhívhatjuk-e Anna nénit. Vacsora után már a telefont körbe ülve vártuk, hogy Anna néni felvegye a telefont. Pár másodperc múlva egy idős hang szólt bele a telefonba.
- Halló, tessék!
- Szia, Anna néni! -válaszoltuk kórusban.
- Jaj, sziasztok! -mondta meglepetten.
- Csak Gyuszi felől szeretnénk érdeklődni. -mondta anya.
- Minden rendben van vele. Most is kint játszik, és kergeti a mókusokat a kertben -felelt Anna néni.
- Köszönjük szépen, hogy elmondtad. Szia, Anna néni! -köszöntünk el tőle.
Pár perccel később már kicsit boldogabban ültünk a kanapén, és tévéztünk. Megnyugodtunk, hogy Gyuszi jól van, de még mindig nagyon hiányzott. Másnap reggel apa reggeli közben elmondta, hogy egy meglepetése van számunkra, ezt még anyu sem értette. Reggeli után beültünk az autóba, és a meglepetés helyszínére indultunk. Fél óra autózás után egy fenyőfa kereskedés előtt álltunk meg. Izgatottan léptünkbe be a kereskedésbe, majd apa így szólt:
- Na, gyerekek, keressétek meg a legszebb fát!
Így is tettünk. Közel másfél óra keresgélés után meg is találtuk a számunkra legszebb fát. Terebélyes, magas, nagyon szép, zöld fa volt. Miután rendesen rögzítettük a fát, hazaindultunk. Mikor hazaértünk, Áronnal bementünk a szobámba, és azon tanakodtunk, hogy mit adjon Áron a szüleinknek.
- Figyelj Áron, szerintem adjuk közösen az ajándékomat. Engem nem zavarna -mondtam sokadszorra.
- De Enci, azt Te csináltad, és nem én. Te dolgoztál vele, én nem .
Nemsokára már ki is találtuk a megfelelő ajándékot, ami még vicces is lesz.
Áron apunak a slusszkulcsát és a pénztárcáját, anyunak pedig a telefonját adja. Mi nagyon viccesnek tartottuk ezt az ötletet, reméltük anyuék is annak fogják tartani. Majd megkértük anyut, hadd menjünk ki az udvarra hógolyózni. Vacsorára kellően elfáradtunk, és nagyon jólesett anya finom vacsorája. Apa azt mondta, hogy holnap, szenteste elmehetünk délután szánkózni az iskolához, miután feldíszítettük a karácsonyfát. Áronnal nagyon megörültünk, mert ott nagyon jó lesz szánkózni. Lefekvéshez készülődve azon gondolkodtam, vajon Gyuszi jobban szeret-e Anna néninél, mint nálunk, mert az utóbbi időben amúgy se nagyon tudtunk vele játszani. Nem tudtam választ adni a kérdésemre, mert álomba szenderültem, és arról álmodtam, hogy a karácsonyfa alatt nem lesznek ajándékok, hanem nekünk kell megkeresnünk.  Reggel, mikor erre az álomra visszagondoltam, elég nagy butaságnak tartottam.

Egyszer csak Áron nyitott be a szobámba:

- Encii! Karácsony van -mondta nagyon izgatottan.

- Boldog karácsonyt Áron! -mondtam neki már én is izgatottan.
- Neked is Enci!- mondta,majd átfutottunk anyuék szobájába, hogy azzal keltsük fel őket, hogy karácsony van, de meglepetten láttuk, hogy anyuék nincsenek ott. Végignéztük az egész házat, de sehol sem találtuk őket. Mikor kinéztünk az ablakon, csak akkor láttuk, hogy a havat lapátolják. Áronnal gyorsan megterítettünk, és szóltunk a szüleinknek, hogy jöjjenek reggelizni. Nagyon meglepődtek, mikor látták, mennyi szendvicset készítettünk. Jóízűen megreggeliztünk, majd anya azt mondta nekünk, hogy menjünk ki hóembert építeni és hógolyózni, míg ő megcsinálja az ebédet. Így is tettünk. Áronnal felöltöztünk és kimentünk. Pár perc múlva apa is csatlakozott hozzánk, így immáron hárman hócsatáztunk.  Hócsata után bementünk, és elfogyasztottuk az ebédet. Ebéd után megnéztünk egy filmet a tévében, majd apa behozta a karácsonyfát, és feldíszítettük, amíg anya és apa sütit sütöttek. Mikor feldíszítettük a fát, anya azt mondta:
- Gyerekek! Nem szeretnétek elmenni apuval egyet szánkózni az iskolához a nagydombra?
- De!- válaszoltuk kórusban Áronnal.
Miután jól felöltöztünk, elindultunk. Mikor rá akartunk ülni a szánkóra, apu mindig elhúzta, így sosem sikerült. Mikor oda értünk a nagydombhoz, apa ráültetett minket a szánkóra, majd meglökött minket. Nagyon gyorsan mentünk. Elvesztettem a szánkó felett az irányítást és egy hatalmas hókupacba estünk. Apa nagyon megijedt, de mikor látta, hogy mi nagyot kacagtunk, ő is elkezdett. Mire hazaértünk, anya már mérgesen várt ránk.
- Hol voltatok ilyen sokáig?- kérdezte
- Szánkózni voltunk -mondta Áron.
- Mindjárt itt vannak, a vendégek, siessetek öltözni!
Áronnal elsiettünk öltözni, észre sem vettük, hogy a karácsonyfa alatt ott vannak az ajándékok. Mikor indultunk vissza anyuékhoz ,  akkor kiáltott fel Áron.
- Enci! Nézd!- mutatott az ajándékok felé.
Odamentünk, és neki is kezdtünk kibontani az ajándékokat. Mikor apa és anya meglátták, mit kapnak Árontól, először meglepődtek, majd egy jót nevettek rajta. Mire végeztünk az ajándékok kibontásával, meg is érkeztek a vendégek.  Miután mindenkinek boldog karácsonyt kívántunk, ismerős ugatásra lettünk figyelmesek.

Kirohantunk, hogy megnézzük tényleg Ő az, akire gondoltunk, és Ő volt.
Megölelgettük, majd értetlenül néztünk anyura.
- Anya! Hogy kerül ide Gyuszi?- kérdeztem meglepetten.
- Miután elmentetek szánkózni, Anna néni felhívott, hogy nem hozhatná-e vissza Gyuszit, mert nagyon szomorú volt, és én azt mondtam, hogy persze, mert nektek már amúgy is nagyon hiányzik, és hát most itt van.                                      -Boldog karácsonyt!- mondta anya mosolyogva.
Az ünnepeket már Gyuszival töltöttük, és Anna nénit is meglátogattuk vele.  Ez persze ma már csak egy emlék, egy nagyon szép karácsony emléke.

Ezzel a történettel kíván szeretetteljes karácsonyt Eszter és a 7.osztály.

Kocs,2015.december                Készítette: Nyemcsok Eszter

7.osztályos tanuló