Van egy ének, melyet előbb megtanulunk, még mielőtt tartalmát megértenénk. Amíg kicsik vagyunk, csak hallgatjuk a televízióban, amikor a győztes magyar sportolók tiszteletére felkúszik a rúd csúcsára a piros-fehér-zöld nemzeti lobogónk, vagy az iskolai ünnepélyeken, ahol tiszteletadással és meghatottan éneklik együtt a résztvevők. Ez az ÉNEK, amelyet ismerünk szeretünk, hozzánk tartozik: a magyar HIMNUSZ.
Kölcsey Ferenc Sződemeteren született 1790-ben, Szatmárcsekén hunyt el 1838-ban.Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Kisfaludy Társaságnak. A Debreceni Református Kollégiumban tanult 14 évig. Később unokaöccsének, Kölcsey Kálmánnak lett a nevelőapja.
1823. január 22-én tisztázta le a Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból című nagy költeményét. E napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük.
Iskolánk is megemlékezett e jeles napról. Minden osztály megtanult egy versszakot a reggeli megemlékezésre a jeles műből. A Himnusz elmondása után Valakovics Vanda és Komlósi Csenge 6. osztályos tanulók Sajó Sándor: Magyarnak lenni című versét adták elő. Ünnepségünk zárásaként elénekeltük együtt a Himnuszt.